3 Szívvel-lélekkel AMonori Lokálpatrióta Egylet mögöttünk lévő tíz esztendejére visszatekintve, nem csupán a jólsikerült rendezvények, megvalósult álmok, hanem sokkal több, a hála jut eszünkbe. Elhidegülő, a másikat elfelejtő, atomizálodó, felgyorsult világunkban, megállásra készet a mások felé odaforduló, segítő szándék, a környezet szépítésén fáradozó akarat. A szótár meghatározása szerint „a lokálpatrióta szűkebb hazáját szerető, aki nagyon kötődik saját szülőföldjéhez, tevékenyen részt vesz annak fejlesztésében.” Az Egylet nevéhez méltóan mindezt szívvel-lélekkel tette, másoknak, Monor városában élőknek jó példát adva. A betegségben sokszor nemcsak az orvosság segít, hanem gyakran a simogató szó is. Az odaforduló, az embertársa nehézségét megértő, vele együttérző lélek. Ilyen „simogató szó” mindaz, amit az elmúlt évtizedben a monori lokálpatrióták elvégezhettek. Az életmentő defibrillátor vásárlásától a jótékonysági főzések bevételeinek segítségéig, a jótékonysági koncertektől a környezetünk szépítéséig. Az elültetett fák, a szegénysorsú gyermekek megsegítése évtizedek múlva is őrzik a jóakaratú emberek fáradozásának emlékét. Reményik Sándor erdélyi költő versében olvashatjuk: Nem látjátok, hogy sápad az arany A lelkünk aranya…Csak az Isten, s a lelkünk van velünk Nemmaradt egyebünk. Mindenben „sápad az arany, a lelkünk aranya”; a közömbösség, az érdektelenség, az önzés közöttünk lévő valóság. Anemzet alulról felépülő valóság. Nem a kesergők, hanem a tenni akarók, a szabadidejükről lemondók, a szükséget érzőket megsegítők példájáért adunk hálát. Így „a csak az Isten, s a lelkünk van velünk, nem maradt egyebünk” - már nem a maradék, hanem a legnagyobb lehetőség. Köszönjük az odaadást, amit szívvel és lélekkel végeztek egy egyre inkább lelketlen világban. Schaller Tamás református lelkipásztor
RkJQdWJsaXNoZXIy MjIzNzg=